Egy 24 000 éves ciklusba lépünk be. Ebbe a fázisba belépni sokkal összetettebb, mint a 12 000 éves ciklusba. Ahogy I.M.Danilov világosan kifejti: “Képzeld el egy óra számlapját. A tizenkét óra a világegyetem felé, a hat óra pedig a világegyetem széle felé mutat.
Egy ciklus az az idő, amely alatt a galaxisunk forog. És folyamatosan forog. A forgási ciklusa 24 000 év. Egy fénysugár érkezik az űrből, és nemcsak a mi galaxisunkra, hanem más galaxisokra is rávilágít. Ez a nagyon erős kölcsönhatás nem fény, hanem két lencse által létrehozott energiaáramlás. Ez közvetlen sugárzás. Amikor elérkezünk a hatodik órához, ez egy 12 ezer éves ciklus, amelyben az egész galaxisunk felettünk van, és sok bolygó kapja ezt a csapást. Amikor ez a sugárzás elér minket, és mi a tizenkettedik órában vagyunk, akkor a frontvonalban vagyunk. Semmi sem ment meg minket. Mi vagyunk a pajzs az összes alattunk lévő bolygó és rendszer számára.
A hatás sokkal erősebb, mint amikor fordulunk."
Hozzászólni